Szelíd turizmus alternatívák

Kulcsosházak

A magyarországi turistaszálláshelyek egyik jellegzetes és sokak által kedvelt formája a kulcsosház. Eltérően a turistaházaktól és a turistaszállóktól nincs állandó személyzete, így ára is jóval olcsóbb azokénál. A kulcsosházakat többnyire egyesületek, szakosztályok tartják fenn, felügyelője legtöbbször a ház közelében vagy a házhoz legközelebb eső településen lakó gondnok. Érkezéskor általában tőle kell átvenni és távozáskor neki kell leadni a ház kulcsait. A kulcsosház félig-meddig önellátó intézmény, speciális helyet foglalnak el a turistaszállások között. Az ide érkező vendéget a falra függesztett házirenden kívül az várja, amit az előző csoport otthagyott. Ebből az alapvető tényből következik a legfontosabb írott-íratlan házszabály, a házat mindenki olyan állapotban hagyja el, amilyen állapotban maga is szívesen találná.

Lassú utazás

Utazásszemlélet, nem lassú közlekedés. Gyakran egyszerűen házcserét jelent, ahol a vendég „átveszi” a ház környezetének, tulajdonosának életritmusát. „A ráérős utazó nem akar egyszerre mindent látni egy utazás során, hiszen bármikor visszajöhet.” – Paulin Kenny a SlowTraw.com egyik alapítója. Előnyei: beleéled magad egy másik kultúrába, más nyelvi környezetbe; helyi javak fogyasztása, pénztárcabarát megoldás.

„Kölcsönös befogadás”

2004-ben találta ki az Casey Fenton a „kanapészörfölésnek” fordított couchsurfinget, amely mára tömegeket megmozgató közösségi utazási formává nőtte ki magát. Tagjai szívességi alapon adnak ingyenes szállást egymásnak szerte a világon, vállalják egymás kalauzolását, esetleg még összejöveteleket is szerveznek a messziről érkezett tiszteletére. Aki részt szeretne venni ebben a közösségi turizmusban, annak csak regisztrálnia kell magát a weboldalon. Egy-egy ilyen utazás után a látogatónak minősítenie kell a vendéglátást, a vendéglátónak a vendéget és ez a minősítés referenciaként az illetők neve mellé kerül a honlapon. Ez az úgynevezett "vouch", amely lehet jó és lehet rossz, és csak az adhatja, aki már kapott legalább hármat. A "vouch" egyben garancia arra is, hogy az adott tagok körül minden rendben van. Garancia a szélhámosokkal szemben az is, hogy minden tag köteles megadni lakcímét, és a szervezők erre a címre küldenek el neki egy kódot, amelyet a továbbiakban használniuk kell.

Megtorpanás 2009

Az ökoturizmus mindezek alapján jól jövedelmező üzletág. A világban szervezett ökoutak többsége a látványos természeti értékek, védett területek felfedezésére, a növény-, illetve állatvilág megfigyelésére irányul. Falvak, hegyvidéki és tengerparti települések, nem ritkán városok is célállomásai az ökotúráknak.

A gond a kiutazó ökoturizmussal, hogy rendszerint az érdeklődik a természettudatos utak iránt, aki nem tudja megfizetni őket, akinek viszont telne rá, nem feltétlenül ilyen jellegű kikapcsolódásra vágyik. A kis létszámú, egyedi programokat felölelő ökotúrák ára magas, pláne az olyan távoli országok védett élőhelyeire, ill. autentikus népcsoportjaihoz kalauzolják el az embert, ahol az európai körülmények megteremtése már önmagában sokba kerül.

2009

Idén világszerte megtorpant a turizmus, az iparágazat a becslések szerint két százalékkal rosszabb eredményeket produkál majd nemzetközi átlagban. A WTO közleménye szerint a gazdasági világválság miatt 2009-ben a turizmus stagnálása leginkább Európában és Amerikában lesz érezhető.

Etikus magatartásformák, felelős turista

Az ENSZ Világturisztikai Szervezete, az UNWTO globális etikai turisztikai kódexe alapján megfogalmazott egy sor praktikus tanácsot arra vonatkozóan, miként válhat az ember felelős turistává. Az útmutató szerint az etikus turista nyitott az idegen kultúrákra, szociális és kulturális hagyományokra, tiszteletben tartja az emberi jogokat, sem közvetve, sem közvetlenül nem vesz részt a fogadóterületen élők – különösen gyermekek – anyagi, fizikai vagy szexuális kizsákmányolásában. Segít megőrizni a természeti környezetet, védi a növény- és állatvilágot; sem közvetve, például az azokból készülő ajándéktárgyak felvásárlásával, sem pedig aktívan nem vesz részt elpusztításukban, vagyis nem töri le a korallt, vagy szedi össze a kagylókat, tengeri csillagokat. Az etikus turista tiszteletben tartja az épített örökséget és a szent helyeket. Arra törekszik, hogy utazása révén gazdasági és szociális előnyökhöz jutassa a fogadóterület lakosságát. Ennek érdekében az importcikkek helyett helyi kézműves terméket vásárol, és családi vállalkozásban üzemeltetett szálláshelyen száll meg. Tanulmányozza és igyekszik elfogadni a célterületre jellemző szokásokat, normákat, hagyományokat. Kerüli a helyiek számára sértő viselkedésmódot, öltözködést. Ismerkedik a felkeresni kívánt ország jog- és egészségügyi rendszerével, tartózkodik az illegális drogfogyasztástól.

Önkéntesség

Gyakran az emberek védelemre szorulnak. Ezért jött létre 1984-ben a Global Volunteers, azaz a Globális Önkéntesek névre hallgató autonóm, non-profit, amerikai szervezet, amely az egykori Békehadtesthez hasonlóan a segíteni igyekvőket kiközvetíti olyan országokba, amelyek lakói rászorulnak a jószolgálatra. A résztvevő fizet a tevékenységért, pl. az önkéntes üzletágra specializálódó amerikai Global Service Corps, Amerikábana részvételi díj egy része leírható az adóból. Az összegből jelentős részt az utazás középpontjában álló projekt támogatására fordítanak. A jóléti önkéntesek a helyi közösségeket a munka során ismerhetik meg.

A gyermekszexturizmus elleni etikai kódex (The Code of Conduct for the Protection of Children from Sexual Exploitation in Travel and Tourism) 1999-ben született meg az UNICEF, az ECPAT svéd szervezete, a Turisztikai Világszervezet és svéd utazásszervezők közreműködésével. Az összefogás célja megakadályozni az idegenforgalmi célpontokban a kiskorúak prostitúcióját, kereskedelmét és a gyermekpornográfiát. (The Code)

A hajléktalanok kirekesztése

Komoly társadalmi problémává nőtte ki magát a hajléktalanság Magyarországon. Azzal azonban, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémát, és igyekszünk a hajléktalanoktól és a látható szegénységtől megtisztítva – elsősorban a turisták kedvéért – szebb színben feltüntetni városainkat, csak tüneti kezelést hajtunk végre, és valójában konzerváljuk a gazdasági, társadalmi és szociális problémákat. A turizmusban résztvevő szolgáltatóknak az az érdeke, hogy az úti cél rendezett és tiszta legyen, ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen eszközökkel teremtjük meg ezen, az utasok számára vonzó feltételeket. A koldusrendeletek alkotmányosságát a Társaság az Emberi Jogokért (TASZ) mellett több civil szervezet is megkérdőjelezte.

Ökoturizmus = sznobizmus?

Rosaleen Duffy, aki kritikus hangvételű A Trip Too Far - Ecotourism, Politics & Exploitation címmel megjelent írásában kapitalista, neoliberális gazdasági koncepciónak nevezi az ökoturizmust, amely nemcsak hogy profitál a beruházásokból és természetvédő programokból, hanem még a fogadóterületek hasznát is lefölözi. A tanulmány írója szerint a legtöbb ökoturista nem meggyőződésből, hanem sznobizmusból, a tömegturistáktól való különbözni vágyás miatt választ felelős utazást, ezáltal alig jelent kisebb terhelést környezetére, mint az átlagos turista.

Az ökoturisták is hagyhatnak ökológiai lábnyomot

Ökoturizmus a természetvédelem társadalmi sikertörténete, gondolhatnánk, azonban az ökológiai szolgáltatásokért a „vadonba” látogatók jelentős, bár néha nem túl nyilvánvaló hatással lehetnek környezetükre.

A turizmus által okozott terhelés nem merül ki csupán a természetjárás, vagy a különböző szabadidős sportok közvetlen hatásában. Legyenek bár mégoly elővigyázatosak és szabálykövetők is a turisták, a különböző rekreációs tevékenységekre rátelepülő kiszolgáló infrastruktúra sokkal jelentősebb, összetettebb hatást gyakorolhat a környezetre és az élővilágra.

Magyarországon az utóbbi években egyre többen foglalkoznak megszállott madarászok, fotósok, de akár érdeklődő laikusok számára olyan túrák szervezésével, amelyek célja kifejezetten egy-egy állatfaj, állatcsoport megfigyelése.

A legnagyobb zavarást a madarak fészkeinek, dürgőhelyeinek, csoportos éjszakázó területeinek túlzott megközelítése jelentheti, miközben ott lehet a leginkább garantálni egy-egy faj megfigyelését. A problémát az, hogy síkvidéken a madarak is messzire látnak, erdős területen pedig jobban meg kell őket közelíteni. Gyakorlott vezetővel, jól kialakított megfigyelőhelyekkel a rizikó minimálisra csökkenthető. Megoldás, ha az élővilág védelme, nemhogy kizárná, de hívogatná látogatókat, hogy a saját szemükkel győződjenek meg arról, valóban van mit védeni.

Az ökoturizmus a turizmusnak a környezetre legnagyobb figyelemmel tekintő formája, amely manapság az egyik legjobb példa a természeti erőforrások fenntartható hasznosítására, egyben számos terület lakóinak egyetlen bevételi forrása is. Az ökoturizmusból származó jövedelem visszaforgatható a vonzerőt jelentő élővilág védelmére, a sérülékeny ökoszisztémák megőrzésére. Az óvatosság azonban itt sem árt, hiszen ökológiai lábnyomot azért az ökoturisták is hagynak maguk után - néha nem is elhanyagolhatót.

A Galápagos-szigetek élő és élettelen természeti csodái évente sok tízezer látogatót vonzanak. A szigetek lakosságának 80 százaléka az ökoturizmusból él, a bevételekből természetvédelmi őrök, terepi vezetők, kutatócsoportok foglalkoztatását tudják megoldani. A turisták tömegeinek megjelenésével ugyanakkor együtt jár a megnövekedő forgalom, a környezetszennyezés, egyes idegen fajok behurcolása, és a környezet megannyi egyéb terhelése. A Galápagos-szigetek esetében a turizmus által okozott nyomás mára "ökológiai vészhelyzetet" idézett elő, amelynek kapcsán az a világörökségi cím is veszélybe került, amelyet a természeti értékek közül elsőként nyert el 1978-ban.

Turizmus és környezetvédelem, a klímaváltozással kapcsolatos felelősségvállalás

(Hogy 25 év múlva is legyen a bolygón olyan hely, ahová érdemes elutazni)

A Halifax Travel Insurance Holiday 2030 című tanulmánya szerint 2030-ra 1-2 fokkal emelkedik a világon az átlaghőmérséklet, ami drámai változást idézhet elő a bolygó klímájában, olyannyira, hogy radikálisan átrajzolja a világ jelenlegi turisztikai térképét. A brit kutatás szerint a mediterrán és trópusi üdülőhelyek a következő évtizedekben egy letűnt kor emlékeivé válhatnak, de a síturizmusra berendezkedett úti célok egy részének is búcsút mondhatunk. A hóhatár 100 métert kúszik felfelé minden évtizedben, és rövidül a síszezon is Európa-szerte. Ez különösen az alacsonyan fekvő síterületeket fenyegeti. A hóhatárral együtt várhatóan a síturisták is feljebb húzódnak, még nagyobb környezeti terhelést róva a nehezen regenerálódó magashegységi ökoszisztémára. A gleccserek és az örök hó olvadása rövid távon a közép-európai folyók sorozatos áradásaihoz, hosszú távon pedig azok elapadásához vezethet.

Magyarország a klímaváltozás szempontjából az Európai Unió egyik legsérülékenyebb tagállama. A klímaváltozás jeleként olyan extremitások fordultak elő az elmúlt években, mint a rekordárvizek és -belvizek, nyári hőséghullámok.

A turizmus nemcsak áldozata, hanem aktív előidézője is az éghajlatváltozásnak. Turisztikai Világszervezet statisztikái alapján a nemzetközi turistaérkeztetések a bolygót leginkább szennyező két közlekedési forma, a közúti és a légi közlekedés igénybevételével zajlanak. A leginkább szennyező közlekedési formaként a légi közlekedést tartják számon. Az európai légi közlekedés pl. több mint egynegyedét termeli vissza a szén-dioxidnak, amelyet a többi szektor a Kiotói Egyezményben vállaltak alapján megtakarított.

Megoldások

UNWTO belátja, hogy csökkenteni kell a turizmus klímaváltozást elősegítő hatását. Az idegenforgalom Kiotójaként is felfogható, 2003-as djerbai éghajlatváltozásról és turizmusról szóló első nemzetközi konferencián született egy alapdokumentum a globális felmelegedés elleni teendőkről. Arra buzdítja az utasokat, a közlekedési vállalatokat, szállodákat, utazásszervezőket és idegenvezetőket, hogy tevékenységük során az energiatakarékos, környezetkímélő közlekedési és technológiai megoldásokat részesítsék előnyben, és minimalizálják a klímaváltozáshoz való hozzájárulásukat.

WWF radikálisabb, megadóztatná a kerozint. A közlekedésre vonatkozóan el szeretné érni, hogy a turisták vegyék igénybe a tömegközlekedési eszközöket az üdülőhelyeken.

New Consumer Magazine szerint az utasnak az egyszeri, hosszabb repülős útja során keletkezett emissziót is kompenzálnia kell: egy 6990 kilométeres repülőutat is magában foglaló egyiptomi nyaralással akkor nem terheli meg a környezetet a brit turista, ha közben jobb szigeteléssel, kevesebb fűtés- és légkondicionáló-használattal 10 százalékkal csökkenti háztartása szén-dioxid- kibocsátását, továbbá lemond egy-egy római és prágai repülős városlátogatásról. (DE számtalan fejlődő ország számára a turizmus jelenti az egyetlen vagy legalábbis az egyik legfontosabb megélhetési forrást, ezért annak visszaesése humanitárius krízissel fenyegetne világszerte.)

Kormányzati ötletek

Európai Parlament:kerozinadó .

Emissziókereskedelem aminek lényege, hogy azok az országok, amelyek vállalásuk mértékén túl csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, a fennmaradó „tiszta levegőt” piacra dobhatják, eladva azt a vállalásaikat teljesíteni nem tudó, vagy nem is akaró országoknak.

...itt

„Turizmusszelídítés” – turizmus másképp

Az ökoturizmus, vagy másik nevén szelíd turizmus fogalma mára természetessé vált a turizmus területén. Olyan figyelmeztető jelenségek miatt késztette újfajta gondolkodásra a szakmát és ugyanígy minket, turistákat is, mint a klímaváltozás, környezetkárosodás, vagy a turisták után maradó mérhetetlen szemét.

Szinte minden jóléti társadalomban élő személy, jómagam is, időnként turistává válik. Könnyebbé vált az utazás és a kíváncsiság sem csökkent. Azonban ahhoz, hogy a látványosság környékén élők, vagy maga a turistalátványosságok ne károsodjanak és fennmaradjanak, emellett el is tartsák az ott élőket, ki kellett találni valamit. „Olyan felelősségteljes utazást természetes helyekre, amely megőrzi a környezetet, és fenntartja a helyi lakosság jólétét.”(TIES)

Jogos viszont a kérdés, hogy lehet-e „szelíd” egy turista, aki mondjuk, több ezer kilométert repül, autózik és kb. napi 1 kg szemetet termel, hogy utána egy esőerdőben sétáljon?